„A fenntartható állattenyésztés Herceghalomból nézve” 6.
2019. április 1., hétfő, 15:27

Fenntartható-e eredményesen a magyar lótenyésztés?

2019. március 20-án rendezték az Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézetben „A fenntartható állattenyésztés Herceghalomból nézve" szakmai rendezvénysorozat hatodik fórumát „Fenntartható-e eredményesen a magyar lótenyésztés?” címmel.

Dr. Gyuricza Csaba, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója köszöntőjében a kimagaslóan magas érdeklődői létszámot méltatva hangsúlyozta, hogy egy olyan témakörről van szó, amely már évszázadok óta mindig is erősen foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is az agrártársadalmat. A lótenyésztés és a lovassport költséges tevékenység, jelentős beruházást igényel. Ahol nincs komoly szakmai, szellemi, pénzügyi és kutatási háttér, remény sincs a fenntarthatóságra. Dr. Gyuricza Csaba szerint ezért fontos, hogy Közép-Európa legnagyobb agrárkutató intézethálózata a mezőgazdaság teljes szegmensét képes támogatni, az alkalmazott kutatástól a technológiai fejlesztésen át a gyakorlati tanácsadásig. Ebben a munkában a lovas ágazatnak fontos szerep jut, az ezt segítő gyakorlati agrárkutatás életre keltése pedig kiemelt fontossággal bír Herceghalomban.

Tarpataki Tamás agrárpiacért felelős helyettes államtitkár a magyar lótenyésztés időszerű kérdéseiről beszélt. A magyar lótenyésztés történelmünk, mezőgazdasági kultúránk és az országimázs szerves része, amely hagyományokban bővelkedő, tradicionális értékekkel rendelkezik. Az állam feladata ma az állami ménesek fenntartása, a régi magyar lófajták megőrzése, a központi információs adatbázis üzemeltetése, a minőségi lótenyésztést ösztönző támogatások és az ágazat érdekeit védő jogszabályi környezet megteremtése. Részletesen kitért a lótenyésztő ágazatot érintő támogatási rendszerekre és az Európai Uniós agrárpolitika 2020 után életbe lépő irányelveinek magyar agráriumra gyakorolt hatásaira. Előadása végén az Agrárminisztérium állattenyésztés, így a lótenyésztés fejlesztését célzó terveit ismertette.
 

 

Harmadik előadóként Dallos Gyula miniszteri biztos a Kincsem Nemzeti Lovas Pogram megálmodójaként a program nemzetgazdasági és kulturális jelentőségéről tartott beszámolót. A szerteágazó és sokrétű keretprogram célja az összes, Magyarországon folyó lovakkal- és lovas beruházással kapcsolatos tevékenység irányítása, koordinálása, felügyelete és a közjó szolgálata. A 2012-ben életre hívott program 7 fő alappilléren nyugszik: 1.) Lótenyésztés, amely minden lovas tevékenység alfája és omegája, 2.) Gyermekek bevonása a lovaskultúrába és lovasoktatásba – testnevelés, koordináció fejlesztés és nemzeti értékek átadása az utódnemzedék számára a sporton keresztül, 3.) Ló – és lovassport jelentősége, a honi lótenyésztés fényének emelése, 4.) Lovas infrastruktúra fejlesztése: a vidék népességmegtartó erejének növelése, 5.) Huszár - és katonai hagyományőrzés, mint hungarikum, 6.) Lovas turizmus, 7.) Terápiás lovaglás.
 

 

A tudományos tanácskozás Dr. Pataki Balázs c. egyetemi docens, szaktanácsadó (NAIK ÁTHK) „Lótenyésztési kutatások Herceghalomban” című előadásával folytatódott. Az Állattenyésztési Kutatóintézet 1949-ben történt alapítása óta a Lótenyésztési osztály majd csoport munkája három időszakot ölelt át. Alapításkor az Intézethez négy, majd később öt tangazdaság tartozott. Az osztály első vezetője Hámori Dezső volt, az osztályon – hosszabb-rövidebb ideig-- összesen 14 munkatárs dolgozott. A fő kutatási célkitűzés a háború során elpusztult lóállomány regenerálása volt a népgazdaság szükségleteihez igazítva, amely több kutatási területet érintett (tenyésztés, törzskönyvezés, edzett tartásmód, takarmányozás, teljesítmény vizsgálatok és szaporodásbiológia). Ennek az időszaknak az eredménye többek között a magyar ügetőfélvér és a magyar hidegvérű lófajta kitenyésztése, a lótenyésztés és törzskönyvezés standardjának és a munkakészség- és teljesítmény-vizsgálatok módszertanának kidolgozása.

1957-ben a Lótenyésztési osztály majd később csoport vezetését Ócsag Imre vette át és igazgatta 27 éven keresztül. Ehhez az időszakhoz köthető többek között a tolnatamási félvér tájfajta regenerálása, a muraközi fajta kitenyésztése, a nóniusz fajta modernizálása, gazdasági lófajtáink ivadékvizsgálata, a versenylótenyésztés több vívmánya, takarmányozási és etológiai kutatások, a ló mesterséges termékenyítés újbóli meghonosítása és a ménsperma mélyhűtések elindítása. Az igen termelékeny időszakban számos publikáció született és rendszeresek voltak a lótenyésztéssel kapcsolatos ankétok.

1984-ben a kutatócsoport vezetését Pataki Balázs vette át. Kiemelt kutatási téma volt történelmi fajtáink megőrzése, a különféle genotípusok eredményessége a lovassportban, a húshasznú csikónevelési program, a küllemi bírálati rendszer korszerűsítése és a lovak tartása, takarmányozása, elhelyezése kisgazdaságokban. Jelentős volt a korszak szakirodalmi és oktatási tevékenysége. A munkatársak létszáma a 90-es évek vége felé jelentősen lecsökkent, majd a kutatócsoport 1999-ben megszűnt.
 

 

Az Intézet újjászervezését és vezetésváltását követően felmerült a lótenyésztési kutatások újraindításának szükségessége. A kutatóintézetben újra szaporodásbiológiai, majd genetikai kutatások kezdődtek. 2018-ban a lótenyésztés és a kutatás összehangolását célzó egyeztető fórumokat szerveztek az állami ménesek, a lótenyésztésben érdekelt nemzeti parkok és a NAIK ÁTHK képviselőinek részvételével. Hat, méneslátogatással és szakmai előadásokkal egybekötött rendezvény került lebonyolításra. A fórumokon elhangzott előadások összefoglalóját egy kiadvány keretében a konferencián részt vevők kézhez kapták. Továbbra is igény mutatkozik a közös munkára lótenyésztési, kutatási és oktatási területen, így a résztvevő ménesek, nemzeti park képviselők és NAIK ÁTHK intézetigazgató által Együttműködési Szándéknyilatkozat került aláírásra.

Prof. Dr. Husvéth Ferenc (egyetemi tanár, Pannon Egyetem Georgikon Kar) és Dr. Rózsa László (igazgató, NAIK-ÁTHK) közös előadásában Professzor úr a verseny és sportlovak kiemelkedő teljesítményét megalapozó néhány élettani jellemzőről beszélt. A négy kulcsfontosságú élettani tényező, amely a lovat kiváló atlétává teszi: a különleges vázizom szerkezet, kiemelkedő szívteljesítmény és vérkeringés, hatékony gázcsere és a test hűtése különleges verejtékezéssel.  Bemutatta többek között a különböző izomrost-típusok megoszlását eltérő fajtájú és használatú lovakban, illetve a kor és az ivar függvényében. Szólt a ló szív- és légzési teljesítményének sajátosságairól, a szívméret és a teljesítmény összefüggéséről.
 

 

A tudományos program Dr. Németh Csaba c. egyetemi docens (ügyvezető, Magyarországi Galopp Versenyló Tenyésztők Egyesülete) „A típus szerepe a sportlótenyésztésben” című előadásával folytatódott.  Az évszázadok során folytatott szelekció nemcsak különböző fajtákat, de különböző típusú lovakat eredményezett, amelyeknek alapvető alkati tulajdonságaik eltérőek. Fontos küllemi különbségek mutatkoznak a versenytáv függvényében az angol telivér lófajtában, illetve egyes szakágakban versenyző lófajták között. A típusok és alkatok úgy tűnik egységesebbek a díjlovas és díjugró szakág lovain belül, mint az egyes fajtákon belül, hiszen a mozgásforma, a különböző teljesítmény igény alapvetően meghatározza az alkati adottságot, amellyel a speciális mozgástípus kivitelezése a leghatékonyabb.
 

 

Dr. Kútvölgyi Gabriella (tudományos főmunkatárs, NAIK-ÁTHK) a „Kihívások a ló szaporodásbiológiában” című előadásában kiemelte, hogy a ló szaporodásbiológiai diagnosztika, a spermafagyasztási technológiák és az embriológia területén óriási fejlődés tapasztalható az elmúlt húsz évben. A rutin szaporodásbiológiai munkák, mint a ciklusdiagnosztika, inszeminálás, vemhesség vizsgálat csak gyakorlat és műszer kérdése ma már. A mélyhűtött spermás termékenyítés eredményessége a mély intrauterin inszeminálás bevezetésével sokat javult, viszont mind a mai napig nem nélkülözheti a kanca intenzív szaporodásbiológiai menedzsmentjét. Az igazi kihívás ma már inkább egyedek szintjén jelentkezik, a termékenységi zavarok okainak diagnosztizálásában és megoldásában mindkét nem esetén. Szó esett többek között a kancák utóbbi évtizedben gyakoribbá vált ovulációs rendellenességeiről, a biofilm szerepéről a szubklinikai endometritisek során, a mének komplex andrológiai vizsgálatáról. Az embrió-átültetés ma már nem kihívás, annál inkább a ló in vitro embrióprodukció, hiszen a sikerességi ráta még igen alacsony, ennek ellenére számos előnnyel szolgál a hagyományos embriómosás-embriótranszferrel szemben, így az igény folyamatosan nő és intenzív kutatás folyik a területen. Az ÁTHK-ban idén felállításra kerülő embriológiai laboratóriumban, a tervek szerint ló in vitro embrióprodukciós munkákat is folytatnak majd.
 

 

Tóthné Dr. Maros Katalin (etológus, egyetemi docens, SZIE) a lovak rendellenes viselkedésformáiról tartott előadást. Bemutatta a leggyakrabban megjelenő ún. sztereotíp (ismétlődő) viselkedéseket, majd ismertette a kialakulásuk hátterében álló esetleges okokat és befolyásoló tényezőket. Szólt a lehetséges kivédési lehetőségekről, de mint kihangsúlyozta, a legjobb megoldás a megelőzés. Minél természetesebb egy ló tartása, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy karórágó, levegőnyelő vagy éppen szitáló lesz. A modern lótartás egyik legnagyobb kihívása a korszerű, egyedre szabott takarmányozás. A precíziós állattartási technikák ma már a lótartásban is rengeteg segítséget tudnak nyújtani a munkaerőhiánnyal küszködő állattartóknak. Az Aktív Istálló egy olyan alternatíva lehet a lovak jólétére is hangsúlyt helyező lótartóknak, amelyben a természetszerű lótartás (szabadban, csoportban) és az egyed igényeihez igazodó takarmányozás együttesen van jelen. Az előadás során ennek, a Németországban már komoly hagyományokkal rendelkező tartásmódnak az alapelveivel is megismerkedhetett a hallgatóság.
 

 

A Tudományos Konferencia során elhangzott előadások megtekinthetők a NAIK ÁTHK honlapján az alábbi linkekre kattintva:

Programajánló

Jelenleg nincs aktuális esemény.